Először is rólam pár szót: Nagyon szeretem gyerek korom óta az autókat.

                Különösképpen az Alfa Romeót. Autókkal foglalkozó blogot indítok, lesznek autó tesztek, autós történetek, minden olyan sztori ami autókkal történik. Ezek az eszközök egy- egy embernek csak közlekedési eszköz, olyan mint egy pendrive: használja amíg tudja, majd újra cseréli. Nekem éppen az ellenkezőjét váltják ki az autók, nem csak eszközök, hanem célszerszámok: Gurulsz vele vagy csapatod és közben imádod minden szösszenetét a haladásnak

   Az én sztorim ami nekem a legkedvesebb egy alfához csatolható, egy 145-ös Alfa Romeóhoz. Amikor az ember végez az iskolában, elkezd dolgozni akkor bizony pénz is jár az elvégzett munkájához. Nekem nem adatott meg a lehetőség hogy egy félsziget nyaralóján vegyem át a vadi új Continental kulcsát. Bizony saját kezűleg kellett megkeresnem az árát. Nézegettem nagyon sokáig az interneten a hirdetéseket, különböző platformokon, mindenhol a kulcs keresőszó volt az Alfa Romeo a max ár pedig kettőszáz ezer forint lehetett. Napok, hetek, hónapok teltek el, majd meglett a várva várt hirdetés, egy Nero fekete 145-ös Alfa, egyik jó barátommal mentünk érte, egészen Pestig ahol aztán megtekintettük a járgányt. (Na már most, autót nem veszel sötétbe, nem veszel olyan embertől aki első ránézésre nem megbízható, és főleg nem veszel úgy hogy alá sem nézel. Ezek az információk nagyon nagy prioritást élveznek az elkövetkezendő sorokban). Tehát pillanatok alatt bele szerettem, nekem Ő lett a nagy Ő. Az Alfa Romeo, ahogy az utca lámpa megcsillant az elején, a scudetton, (Hűtőrács, pajzs az alfákon). Ahogy végig vezettem rajta a szemem, a vonalain, a fényén. Egy szó mint száz, szükségét éreztem hogy birtokoljam. A gazdának ez tetszett, a lelkesedés a mosoly, ami végig az arcomon ragyogott... Naná hogy tetszett neki... Ezek után következett a próba kör, Jóbarát kérdezte hogy tuti kell-e? A válaszom csak ennyi volt:"Ilyen szép kocsit az életben nem láttam" . Nos a próbakörre visszavezetve a fonalat, következett a hely foglalás az Alfatext kárpitokba, ahogy az ülés a hátadra simult, egyértelmű hogy rabul ejtett. Tehát: Kuplung be, gyújtás rá és indult, úgy mint semmi más, persze hallottam én hogy nem olyan hangja van mint kellene, nem úgy indul, de a fene ha fenét eszik is, kell nekem. Aláírtuk az adásvételit, nagy mosoly, meg könnyebülés, irány haza Pestről autópályán. Alföldi gyerekek vagyunk így az első utunk együtt egy 189 kilóméteres táv lett. Semmi morgás, semmi fura zaj, sehol egy kelletlenül nyöszörgő kesztyűtartó fedél, nyoma sincs az unott széthajtott autók jellemzőinek, úgy gyorsult mint új korában. Szépen szeltük együtt az M5-ös autópályát, Jóbarát haladt előttem, néhól 110 egy-két helyen 130. Hazavitt az Alfa, Azonban mikor már csak pár kilóméter választott el minket a házunk kapujától, felvillant az olajnyomás lámpa, igen bizony.... Ez nem egy örömmel teli lámpa, ez az a fajta jelzőfény amitől ideges vagy, lever a víz, nem fér fel a zabszem... Utólag kiderült hogy ez a szépség inkább egy olyan Hableány aki lent az óceán mélyén Metál zenét hallgat és drogozik miközben éppen az utolsó fröccsöt tolja le.  Majd illuminált állapotban próbálja magát eladni a rosszlányok.hu oldalon. Az alfa eladta magát, nekem. Én naív horgász pedig minden szavát ittam. Hallgattam az utolsókig. Tehát fényderült arra hogy ez az autó eszi az olajat. Igen... Eszi.... Nem, inkább magába tolja, leönti, majd a végén kipufogja. Pest, csongrád megye távolság alatt a szemem megevett 3,4 liter Valamiféle olajat. Nos hazaértünk, olajjal feltöltötten másnap frissen irány az okmány iroda, biztosítás kötés, eredetiség vizsga... A kötelezők egy autóvásárláskor. Igen ám, de én mint harmadik gazdája elvittem gondosan szépen a vizsgabizottsághoz, és kiderült nem több mint a hatodik gazdája vagyok ennek a csodának. Természetesen még vásárláskor abban a tudatban voltam hogy én vagyok a harmadik. A sikeres vizsga után következett a  kötelező rossz, ez az autó nem tartalmazott padlólemezt... Erre akkor derült fény amikor véletlenek folyamata után egy autó alávilágított pont. Nos akkor egy kis kasztni munka. Sebaj, más mi lehet... Ekkor már sejtettem hogy nem én vagyok az aki szét fogja hajtani, mert nem lesz rá alkalom, annyit fog a műhelyekben állni, (Srácok ha kocsit vesztek, nézzétek meg alaposan :)) . Karosszéria munka nem lehet a világ vége. De!!! Az lett. Nagyon sok mennyiségű pénz kiadása után állt csak talpra ez a kis olasz macsó, nem volt neki szép élete előttem. Majd miután működni kezdett szerelembe estem, persze hogy később pofára. Ez az autó megtanított kitartóan dolgozni, kitartóan pénzt áldozni olyan dolgokra amire nem szívesen adtam. Persze voltak boldog kilóméterek, órákig tartó nevetgélések az üléseken, Majd egy délután úgy gondolta a vezérműszíj jobb helyen van a burkolaton kívül, persze... Mindent vitt, mindent.... Szelepek, hidrotőkék, aki ismeri ezeket a szavakat tudja hogy ez mind mind olyan szó ami sok 10ezer forintot ér. 

                    Ezek az autók soha nem fogynak el, mindig lesz egy lelkes fiatal, aki márpedig azért is megvásárolja, hogy talpra állítsa, nekem sikerült, három alkalommal lett ráköltve nagyobb összeg, majd belefáradtunk. Eladtuk, utólag is nagyon hiányzik, az olaszos temperamentum, az igazi bivaly hang, a perdülő forduló futómű, ami hihetetlen mennyire barátságos és milyen toleráns. Nagyon sok helyzetben megvédett. Az alfa már csak a szívünkben él, új gazdára talált egy másik lelkes ember személyében, mi pedig swiftet hajtunk. Nekünk is jobb így és talán a Nero fekete szörnynek is. Egy ilyen kapcsolatból nem lehet kiszállni egészséges profittal, itt csak kiadások súlyos veszteségek lesznek, egymásban is és a tulaj pénztárcájában is. Ez a sztori azért született hogy figyeljetek oda sokkal jobban amikor használt autót vesztek és ne a szívetekre hallgassatok hanem az eszetekre.